Utoljára a II. világháború előtt volt lehetséges hazánkban, hogy bárki szabadon aranyat vásároljon befektetési célból.
A háború után a szocializmus nem kedvezett az „úri hóbortnak”, a befektetési célú arany kereskedelmének.
Adóval sújtották, illetve jogilag korlátozták az aranypiaci tevékenységet.
Sajnos a rendszerváltás szele az aranypiacot érintetlenül hagyta, 1990 után is csak 25% ÁFA-val, 35 % fogyasztási adóval terhelt áron lehetett aranyat vásárolni.
Így befektetésre továbbra sem volt alkalmas.
Az aranykereskedelem gyakorlatilag csak ékszerkereskedelmet jelentett.
A csatlakozást követően hazánk az EU jogharmonizációjának keretében átvette az Unió ÁFA szabályozását, amely kiemelt figyelmet fordít a befektetési célú aranytermékekre*.
A mai hazai jogszabályok alapján a befektetési aranyat sem ÁFA, sem fogyasztási adó nem terheli, míg például az ezüst, a palládium és a platina ÁFA-köteles.
Ezzel megnyílt az út a magánszemélyek előtt, hogy vagyonukat, megtakarításukat akár befektetési aranyba is fektethessék.
Az uniós csatlakozás óta ennek sem ráterhelt adó, sem mennyiségi korlátozás nem áll az útjában.
A befektetési aranyérmék és rudak jóval kedvezőbb árúak lettek, mint az ékszerarany, mert az ékszereknél meg kell fizetni a megmunkálás díját és még az ÁFA-t is.